Ezt az utat sem úsztuk meg átszállás nélkül, de Bankok reptere legalább látványos volt.
A bevágásban Visnu köpüli a világtengert, hogy az élet elixírjét elkészítse.



A Tran Quoc pagoda Hanoiban eredetileg a Vörös folyó partján épült 541-546-ban,
de a foloyó szabályozása után 1600-1618-ban átkerült a mostani helyére,
a Nyugati-tó partjára. Az udvara,



és a szentély.


Aztán ismerkedünk a helyi kofákkal, -a legtöbb gyümölcs ismeretlen,-


majd riksákba szállunk, és bejárjuk vele a belvárost.


Hamar világossá válik számunkra, hogy itt az élet az utcán, a járdán zajlik.
Orvos, borbély, pedikűrös.....



Reggel a kb. 200 km.-re levő Halong-öbölhöz utazunk.
Ez a kis bárka visz ki bennünket a tengerjáró hajóra.



Sajnos egész nap szitált, ködös volt az idő,a közel 2000 szírtből
talán ha 100-t láttunk,



ennek ellenére még az ebédet is a szabad fedélzeten ettem volna meg.


Ez még ebben a nyirkos, párás időben is csodálatos.


Késő délután kikötöttünk egy úszó falu mellett,


és csónakkal bejártuk a széltől védett lagúnákat.


Az éjszakát kinn a tengeren töltöttük, -a közelünkben kivilágítva egy teherhajó,


és korán reggel a halászcsónakok zajára ébredtünk.


Délelőtt kikötöttünk a Hang Sung Sot szigetnél,


hogy a természet egy másik csodájában gyönyörködjünk.


Közel másfél órát bolyongtunk


a profi módon kivilágított cseppkőbarlangban.


De egyszer sajnos minden véget ér, egy pillantás még az öbölre
a barlang bejáratától,



és elindulunk vissza Hanoiba. Este egy vízi bábszínházat néztünk meg.


Reggel meglátogattuk Ho Shi Minh mauzóleumát,


aztán az egykori lakóházát, autóit,


majd a kertben álló Egy Oszlopú Pagodát is megnézzük, melyet
Thai Tong király építtetett 1049-ben. Az eredetit a franciák sajnos lerombolták.



Aztán átballagtunk az Irodalom Templomához,
és út közben ismerkedtünk a vietnami étkezési szokásokkal.
"Természetesen" ez is az utcán.



A Konfucius-templom mintájára épült 1070-ben.
Az Irodalom Csillagzata pavilon.



Képek a Bölcsek udvarából.


a kerti pavinolokról,


és a templom belsejéből.


Az Etnológiai Múzeum.


A kertjében felállított csam épületegyüttes jobban tetszett.


A 19 m magas Ba Na közösségi ház, és egy lakóház.
A két mell a faragott lépcsőn az anyaági leszármazást szimbolizálja.



Reggel már Hue-ban ébredtünk.A várost kettészelő Song Huong
folyón közelítjük meg az 1601-ben készült Hét Történet Pagodáját,



ahol még ma is működik a szerzetesek iskolája.


Az 1000 éves Hon Csen csam templomot,


és a házi hamvasztó kemencéjét.


Az 1840-ben épült Minh Mang síremlékének Dai Hong Mon kapuja,


a Minh Lau pavilon előtte a Trung Dao híddal,


és a Minh Mang síremléke a Tong Minh híddal.
A domb alatt levő síremlékhez vezető kaput csak évente egyszer nyitják ki.



Ismét úton, -ezzel a vietnami géppel,- s reggel már a kambodzsai
Siem Rep-ben ébredtünk.



20 perc alatt vitt el Angkorba busz.
Elsőnek a Shiva Isten X. századi templomát, a



Banteay Srei-t nézzük meg melynek építése II.Radzsendravarman halála (968) körül
fejeződött be..



Azon templomok egyike, mely nem az angkori uralkodó számára épült.


Tovább megyünk, és megnézzük, hogyan készül a pálmacukor, és a falu ebédje.


Banteay Samre temploma a következő állomásunk.
6 méter magas fal veszi körül



a II. Szurjavarman által építtetet templomot. (1106-13)


A középső szentély, és a homlokzata.


Délutánra maradt a II. Szurjavarman építette hindu templomegyüttes.
A vizesárkon átvezető út, és a kapuja.



A Visnunak szentelt templom, az Angkor Wat.


A khmer kultúra gyöngyszeme.(879) Kilátás a toronyból.


Ment lefelé a nap, mire sikerült nagyjából bejárnunk a komplexumot.


Reggel friss erővel I. Jaszovarman által a IX. században a hegytetőre építtetett


a Shivának szentelt templomot nézzük meg.


Eredetileg 108 torony díszítette Bakhenget.


Angkor Thom bejáratához vezető utat ilyen szobrok szegélyezik,
és a kapuját a négyarcú Buddha uralja.



VII. Dzsajavarman állami temploma (1181-1218)


a rengeteg arcot ábrázoló toronnyal rendelkező Bayon.


Következik a XI. században épült Baphuon.


A királyi palota.


Az elefántos király terasza.


A leprás király terasza.


Ebéd utánra maradt Lolei, az I. Indravarman által megkezdett


téglaépítésű templomegyüttes, melyet halála miatt fia


I.Jaszovarman fejeztetett be. (889-910) Az aszpikok és a keretek már kőből készültek.


Az angkori terület egyik legrégebbi temploma. I. Indravarman építette,


a 879-ben alapított Preah Ko templomcsoportot.


Két évvel Preah Ko befejezte után 881-ben Bakong is elkészült.


Ez volt az első templomhegy. Sivátnak ajánlották.


Reggel, az út két oldalán, egymással szemben álló templomot néztük meg,


ez a Thommanon,


ez pedig a Tevoda,


mindkettő a II. Szurjavarman idején épített egyszerű kis templom.


VII. Dzsajavarman anyja tiszteletére építette a Ta Prohm templomot,


akit a Bódhiszattva Prandzsnaparamitaként ábrázoltatott.


A templomegyüttest már nem lehet megtisztítani a kapokfáktól,


mert az az épületek összeomlását okozná.


VII. Dzsajavarman uralkodásának idején a Banteay Kdei


egy buddhista kolostorhoz hasonló funkciót tölthetett be.


Másnap hajókáztunk a Tonle Sap tavon, mely most (február) nagyon alacsony,


de a moszun végére emelkedik kb. 3 métert, és a felülete
a 2590 km2-ről 24600 km2-re nő.



Aztán hazafelé félúton megálltunk Kompong K'day 14 méter magas angkori hídjánál,
amelyiken jól látszik, hogy milyen magas a folyó a monszun idején.



Majd Phnom Krom-nál másztuk meg a hegyet egy buddhista pagoda kedvéért.


Egész nap utazunk, így késő délután elérünk Phnom Penh-be.
Reggel megnézzük a királyi palotát,



az 1373-ban, 27 méter magas dombra épült Wat Phon pagodát,


majd a Tonle Sap folyó és a Mekong találkozásánál kíváncsiskodunk.
Itt kb.800 méter széles a folyó.
A víz a lábas házak aljáig ér a monszun idején.



Elhagyjuk Kambodzsát, délután már a Cu Chi alagutakkal ismerkedünk Saigonban.
Hangyabolynak álcázott szellőző, és egy lejárat.



Megnéztünk az Égi Asszony tao templomot,


szokatlan a templom hangulata,


de gyönyörűek a bejáraton, és a galérián található jelenet ábrázolások.


Csónakáztunk még az ingatag sampannal a város számtalan csatornái egyikén,


aztán a két hét látványával eltelve ezzel a jellegzetes saigoni képpel búcsúzom
Wietnamtól.