Ha nem is könnyen, de bejutottunk!
Ez már a taskenti szállodánk fogadó csarnoka, és udvarának egy része.



Sokat nem pihentünk, még délelőtt megnéztük a
Szépművészeti Múzeum-ot (Amaliy San'at Muzeyi),



az 1966-os pusztító erejű földrengés áldozatainak emlékművét,


Djuma (Jome Masjidi) mecsetet, és a két 50 méteres minaretjét.


Belátogattunk az O'zbek galériába, ahol a világ legrégebbi koránját is őrzik,
állítólag Mohamed próféta halála után 19 évvel készült, és 33 kg.
(A képen látható is ott van kiállítva, de nem ez az Oszmán kalifa Koránja.)



Esti kivilágításban láttuk Timur Lenk szobrát, és a Függetlenségi emlékművet.


Másnap délelőtt már Szamarkandban vagyunk.
1403-05 között épült a Gur Emir (Timur Lenk) mauzóleum, de ide vannak eltemetve
közeli férfi családtagjai, hozzátartozói, tanítója is.



A Regisztán tér (Homokos hely) három meghatározó épülete:
Ulugh Beg Madrasza (1417-20), Tilla Kari Madrasza (1646-60),
és Sher Dor Madrasza. (1619-36)



Bibi Khanum (1399-1404) mecset, és Timur feleségének mauzóleuma annyira romos
állapotban van, hogy mára már csak a mauzóleum látogatható. A főmecset, építésének
idején Közép-Ázsia legnagyobb imaháza volt.



A város külterületén, az ókori Afrászijáb peremén helyezkedik el
a Sakhi Zinda uralkodói temetkezési hely.



Ide temetkezett Timur női rokonsága is, a XIV-XVI. században,


de itt van eltemetve Qusam Ibn Abbász, Mohamed próféta unokaöccse is, (+677) az
"Élő Herceg". Az ő mauzóleumához vezető bejáratot nevezik a "Menyország kapujának".



Ulugh Bég obszervatóriuma épült 1428-29-ben.
A márvány szextáns 55 méter magas volt, mára már csak egy 11 méteres része látható.



Másnap reggel már Bukharában a IX.-X.sz. fordulóján épült Számánidák
mauzóleumánál. Bár csak 10.8 x 10.7 méteres, de a falvastagsága alul néhol eléri
az 1.8 métert is.



Pár méterre tőle áll a Csesme-Ajub mazar, ahol a legenda szerint Jób próféta vizet
fakasztott. Arszlán kán építtette, de több lépcsőben, a XII., XIV., XVI. században is
hozzáépültek, átalakították.



Az Ark (vár) helyén már az arabok hódítása előtt is erőd volt,
a Számánida uralkodóház ezt erősítette meg, építette újjá a IX.-X.században.



A bokharai nagy mináré (torony) 1127-ben épült a Karahanida dinasztia ideje alatt.
46.5 méter magas, és 13 méter mélyen áll a földben. A XVIII-XIX. században
kivégzésekre is használták, ezért nevezik még ma is Haláltoronynak.



A Kalján mecset Közép-Ázsia második legnagyobb temploma.
1514-ben fejezték be, 288 kupolája van, és 12-15 ezer hívő befogadására képes.



A Maghak-i Attari mecset a belső város szegélyén épült fel. Az ásatások során
kiderült, hogy helyén volt buddhista kolostor, majd a tűzimádók szentélytemploma,
és arab mecset is.



Reggel korán megnéztük a négytornyú minaretet,


majd elindultunk a Kizil-kum sivatag déli peremén, az Amu-darja partja
mentén a 480 kilométerre levő Khivába.



Muhamed Amin kán medresze. 1851-52-ben épült. A kán halála miatt
a Kalta-minar (Rövid torony) -26 méteres magasan- befejezetlen maradt.



Icsan-kala (khivai Óváros) nyugati részén található Kunja Ark (Öreg vár). Már a XVII.
században mint város a városban, magas falakkal körbevéve a kánok
lakhelyéül és hivatalául szogált.



Az uralkodó nyári mecsetje,


és a fogadócsarnok, udvarán a telente felállított jurta alapjával.


Dzsumá mecset.A régit lebontották, helyére épült 1788-ban ez a jóval nagyobb, területe
55 x 46 méter, és mennyezetét -Közép-Ázsia legrégebbi- 212 faoszlopa tartja.



Tas-hauli (köves udvar) a khivai kánok új palotája 1830-38 között több szakaszban
épült, 163 helyisége van.



Pihenés gyanánt felmásztunk -ezen a világítás nélküli csigalépcsőn- a 44.6 méter
magas Iszlám Hodzsa mináré kilátójába, ahonnan jól látható Khiva minden pontja,
a várfal egy része, és a Tas-Derváze városkapu is.



A nagy erejű birkózó-filozófus Pahlavan Mahmud mauzóleuma.
Faragott kapuján 1701-ből való felirat van.



Végig mentünk a belső várfal mentén a volt kocsiúton, -sírok a várfal tövében-
majd felmentünk az őrtoronyba is, s megnéztük Khivát a másik oldalról.



Kilenckor nyit a határ. A világ második legelzártabb országába 2.5 óra alatt
sikerült bejutnunk. A buszt terepjárókra cseréltük, és elindultunk Észak-Nyugatra.



Ie.V.-IV században már erős városról szóltak a feljegyzések. Khorezm középkori
perzsa fővárosát Konyeurgencs-et Timur romboltatta le a XIV. sz utolsó éveiben.
A Turabek Khanum Mauzóleum, mellette a XI-XII. századi Kutlug Timur Minaret a
60 méterével, 12 alsó és 2 méteres felső átmérővel.



II. Arslan mauzóleuma, és Tekes szultán mauzóleuma.


Aztán elindulunk Délnek. A Kara-kum sivatagban 300 km-t autózva estig el kell érnünk
Darwazát.



Itt vagyunk!
Egy 1971-es fúrás során egy gázzal teli barlang beomlott a fúrótorony alatt.



Körülbelül 70 méter átmérőjű, és 20 méter mély kráter keletkezett.


A gázt a tudósok meggyújtották remélve, hogy az napokon belül kiég, és a tűz elalszik...
Nem így történt, azóta ég, s a helyiek el is nevezték a "Pokol Kapujának".



Reggel tábort bontunk, újabb 300 km. vár ránk a sivatagban.


Azért szakítunk időt egy másik kráter megtekintésére is, ez 40 méter mély,
és a gázszivárgás mellett iszapvulkán is működik benne.



Öreg este van már, mire elérjük Türkmenisztán fővárosát Ashgabatot.


Reggel megbézzük Türkmén Basi mecsetjét, és még az életében elkészült mauzóleumát,


majd elutazunk Gökdepébe, az 1881. évi tekke háború emlékére épített mecsethez,
és a megmaradt erőd falait is megnézzük.



Tovább utazunk az ókori Párthus birodalom fővárosába Nisszába.


Yerbentnél is megállunk, ennél a már rombadőlt, de kultikus helynek még mindig
használt szentélynél.



És egy kis séta Ashgabatban: a függetlenségi, és a semlegességi emlékmű.


Az Oszmán birodalom atyja emlékére Törökország ajándékozta Türkmenisztánnak
az Ertogrul Gázi mecsetet.



Véget ért kiránulásunk, elbúcsúzunk a "Márványvárostól", ami szép-szép,
de már semmi sem emlékeztet benne az ókori időkre.