Tervezés, adatgyűjtés, szortírozás, és bécsi indulással máris
a madridi reptéren találjuk magunkat.



Oly nagy a távolság a két terminál között,
hogy igénybe kell vennünk a reptéri metrót.



Az előre lefoglalt szállásunk Mexikóvárosban.


Még aznap délután elindulunk az Antropológiai múzeumba,
út közben számos, -a körforgalmak közepén működő- szökőkutat látunk,



elmegyünk a feszabadulási emlékmű mellett,


és a múzeum előtt kerengő dervisekkel találkozunk.


A múzeum, -bár látványos,-


nem fog meg,


a kiállított tárgyak nagy része sajnos nem eredeti.


Talán a legismertebb maya "hagyaték".


Másnap elindulunk délnek,hogy megnézzük Cuernavacában,


-Corteznek-, Mexikó meghódítójának


templomát és múzeumát.


Xochialconál állunk meg legközelebb,


ami a tolték, azték, mixték, zapoték


népek fontos kereskedelmi központja volt.


Itt egyeztették a naptáraikat 650 körül a mayák és a zapotékok.


Taxcoba megyünk, az ezüstvárosba, az ötvösök fővárosába.


Spanyol környezetben él még az indián kultúra.


Még megél a cipőpucoló.


A Santa Prisca templom.


Másnap északnak indulunk, a IV sz.-ban épült El Tain-hoz.


A totonák kultúra emléke: 365 fülkéjével eredetileg naptárként is szolgált.


Az őserdő hamar újra elrejtené az 1785-ben véletlenül felfedezett várost.


Visszafordulunk, "beugrunk" Quetzalapan-ba,


a természeti park,- és kiránduló helyre.


Másnap megnézzük Teotihuacant,
melyet a maják 150-ben kezdtek el építeni.



A Nap piramisa. Meredek lépcsők, nem könnyű feljutni.


A Holtak útjának végén, Chalchihuitlicue-nak szentelt Hold piramisa.


Újra a fővárosban.Először a régi városmagot Teotitlant,
a mai főváros helyén állt azték város maradványát nézzük meg,



majd a vagyonát a főváros csatornázására áldozó szerzetest rejtő templomot,


végül magát a szerzetest rejtő üvegfalú koporsót is megtaláljuk.


Menézzük Zocalo-t a város főterén álló Azték templomot,


a Kormányzói palotát,


a lépcsőházi és emeleti freskóit,


a Guadelupei -északi kertvárosi- megsüllyedt templomot,


és a melléje épített- a pápa által felszentelt körtemplomot.


Délutánt az úszószigeteiről híres Xochimilcoban töltjük.


Mexikó város virágos kertjének is nevezik, minden sziget egy kertészet.


Oaxacánál letérünk Monte Albán felé,


a zapotékok i.e. 700-ban -a hegytetőre-


épült központjához.


Ha már erre járunk, megnézzük Pulán
-törzsének kerülete alapján- a világon a legnagyobb élő fát.



Kora este értük el a Sumidero-kanyont.
Előbb felülről, ezer méter magasból szemléltük,



majd csónakba szállva


jártuk végig a változatos növény- és élővilággal
büszkélkedhető természeti kincset.



Tuxtla Gutierezben megaludtunk,


majd Tonina felé vettük az irányt. Reggel óta csak felfelé jövünk, és már
felette vagyunk a felhőknek.



Megnéztük a múzeumot,


a kötőanyag nélkül készített épületeket,


és a pincerendszert is bejártuk.


Egy fél napos kikapcsolódás,


a hét kiloméren át elhúzódó


csak vízesésből álló Aqua-Azulban gyönyörködtünk.


Pacal király fejlesztette Pelenquét a leglenyügözőbb maya várossá.


A feliratok temploma


A palota.


Pacal szarkofágja, a templom földalatti kamrájában volt.


Reggel indulunk a guatemalai határ felé, de még megállunk,
Cascada El Chilfon-nál,



hogy egy csodálatos vízesést megörökítsünk.


A kilátónál kell az esőkabát.


Ha a tábla nem figyelmeztet,


rá se jövünk, hogy ez a határátkelő.


Guatemalába utazunk tovább, Pacocnál léptük át a határt,
és az este már a vulkáni hőforrás köré épült-



Fuente Georginasnál ért minket.


Reggel még fürödtünk egyet, és irány Antigua.


E kis város főtere a világörökség része.


Capitales Generales. Az alkirályok székhelye volt.


Mindenre rányomta a bélyegét


a hosszú spanyol fennhatóság.


A nagyböjt 4.vasárnapjára értünk oda, ott még korhű jelmezes
felvonulással játszák el a húsvéti eseményeket.



Egynapos kirándulást tettünk


a működő Pacaja vulkánnál,és még


a lávamezőre is bemerészkrdtünk.(Persze szigorúan vezetővel.)


Irány Panajacel, a négy vulkán közé


ékelődött tó, a vize annyira tiszta,


hogy a helyiek mosnak benne.


A mobil nincs még kiépítve, de telefonálni azért lehetne.


Északnak vettük utunkat, Istentelen hegyi szerpentineken, és


örültünk, hogy estére elértük a kétszáz kilométerre fekvő Cobánt.


Reggel indultunk tovább, -egy kis rendőri segítséggel,-


a -már az őserdőben levő- Semuc Shampeyhez,


ahol a kilátójához felmenni, bizony kondi kell.


A zuhogókkal, szifonokkal nehezített föld alatti folyó
vájta barlangrendszerhez a kondi nem elég, úszni is kell tudni.



Villany aggregátorról este 6-tól 8-ig,
főzni, mosogatni a folyóból a tetőre szivattyúzott tartályból,
fürödni, zuhanyozni a folyóban.



Híd nem lévén, Olintepeque-nél ezzel a komppal
keltünk át a Cruce Rio La Pasio-n.



Két nap mulva már Floresben voltunk,


egy szigetre épült kis faluban.


Megpihentünk, a cuccot itt hagytuk,


mert másnap szervezett túra keretében


egy napra, a hetven kilométerre,


az őserdőben levő maya romvárosba,


Tikalba utaztunk.


Az őserdő pár év alatt újra eltakarná a piramisokat.


Vissza Floresbe, és indulunk tovább Belize felé.
Az első város a határ után: San Ignació



A szállodánk két napra.


Idáig tudtunk a terepjáróval eljönni.


Egy óra gyaloglás és elértük Caracolt.


Látképek a Maya romvárosról.


Állandóan gondozni kell, az őserdő nem tágít.


Kiállta az idők próbáját.


Hiányos tárgyi emlékek.


Egy épen maradt nagyobb felület.


Belize legnagyobb vízesése.


Ezen az úton lehet megközelíteni.


A Big Rock alulról.


Visszamegyünk San Ignacióba, hogy a fővároson keresztül a tengerparti úton
-átlépve a Belize-Mexikói határt-eljussunk a Yukatán félszigetre.

A Quintana Roo-i partvidéken épült maya várost


Tulum-ot, még a spanyolok érkezésekor is lakták.


Kereskedelmi ellenőrző szerepe volt.


Xel-ha egy természetes tengeröbölből kialakított vizipark.
A belépőben minden szolgáltatás benne van,



csónakázás,búvárkodás,


víz alatti barlangtúra.


Másnap megnézzük a katonai céllal létesített
Chichén Itza-t, ez a Kukulcan piramisa.



Harcosok temploma.


Az Obszervatórium.


Egy újabb érdekesség, Ik-kil-be látogattunk. Megnéztük felülről,


lementünk. A tó 90 méter mély.


És felnéztünk.


A végére maradt Cancun,


és a Maya Runis.


A tartaléknak félretett 2 napot


a közeli szigeten, Isla Mujeresen töltöttük el.


Viszlát Mexikó!