Megérkeztünk. Peking reptere reggel fél hatkor.
Az első ország, amit utazási iroda igénybevételével látogattam meg.



Ma lesz vége a pártkongresszusnak, ezért a szobáinkat
még nem tudjuk elfoglalni, egyből indulunk várost nézni.
A Tiltott Városba megyünk, a külső mesterséges vizesárok
mellett vezet az út befelé.



Yongle császár építette 1406-1421 között.
Az első udvar. Ez a Legfelsőbb Harmónia Csarnoka.



Gyönyörű faragott kő korlátokkal,


mellék épületekkel.


Átmegyünk a falban levő kapun és meglátjuk
a Teljes Harmónia Csarnokát.



A következő a Harmónia Megőrzésének csarnoka.
A főbejárati lépcső közepén a sárkány hivatott a harmóniát megőrizni.



A víztároló tűzoltó edény, és a füstölő.


Megnézzük a császári kertet,


és a hátsó kapun megyünk ki,


hogy gyalogszerrel elérjük az elhiresült Tianenmen teret.


A sugárút a várfal helyén épült,
szerencsére a kaputornyokat meghagyták.



Jól látszik a tér mellé épített olimpiai stadion.


Este pekingi étterem, pekingi kacsával.


Gyanús, nagyon gyanús, hogy ezzel előbb fogok elfáradni, mint jóllakni.


Reggelre rendesen behavaztunk. Így néz ki a Nagy Fal fogadó kapuja.
A fal legrégebbi szakasza több mint 2500 éves.



Egyébként sem könnyű megmászni,


de így havasan...


nem jött utánam senki,


csak a hómunkások.


Melegedésnek se volt rossz ez a rekesz-zománc
készítő műhely meglátogatása.



Ebéd, majd a Nyári Palota következett.


Jól látszik a fogadó csarnoknál, hogy még mindig szakad a hó.


Fedett folyosó vezet le a Hosszú Fényesség Tavához,


elhaladunk egy pagoda előtt is,


átmegyünk az alsó fogadó kapun,


hogy megnézzük a márványból készült hajót.


Egy kicsit később megtudtuk, hogyan készül
az igazgyöngy.



Másnap reggel az Ég Templomát,


a Mindenség Istenének Csarnokát,


és az Ég Oltárát tekintettük meg.


Peking óvárosa következett,


a Hutong-negyedet jártuk be,


majd meglátogattunk egy láma templomot,


melyben most is laknak szerzetesek.


A bejárat előtti imamalmok,mellette a világfa,


és a templombelső.


Aztán irány a reptér,


estére már Xi'an Tan-kori városfalában gyönyörködtünk.


Az agyaghadsereg fölé hatalmas csarnokot emeltek,


hogy a galériáról be lehessen látni az árkokba is.


De körbe is lehet sétálni, közelebbről megnézni a katonás
rendben helyreállított sereget.



Egy-két kevésbé sérült szobrot


külön is kiállítottak.


Visszaúton megálltunk a Vadlúd pagodánál,


megtanultuk a kínai teakészítés fortélyait,


és megnéztük a városfalat nappali fényben is.


Fel is mentünk rá, az "őrök" felengedtek. Ez az utca a várfal teteje.


Elrepültünk Sanghaiba, a reptérről
a -közel négyszáz kilométeres sebességgel közlekedő-
mágnesvonattal utaztunk be a városba.



Ez látszott a szállloda ablakából délután,


és ez este.


Reggel a Kelet Gyöngye tv toronyba mentünk,


a 263. emeletről a kilátást alig bírtuk otthagyni.


A geológusok félnek, hogy a félszigetre épített toronyházak miatt
a plato egyer csak letörik.



Megnéztünk egy selyemfonal-készítő műhelyt is.


Ellátogattunk az Örömök Kertjébe,


átmentünk a sárkányok őrizte kapun,


és a közeli Buddha templomban megcsodáltuk az


egyetlen darab jade kőből készült fekvő Buddhát.


Másnap Zhouzhuangba kirándultunk,


amit előszeretettel a Kelet Velencéjének is neveznek.


Számtalan hidacska a lagúnák felett,


és jórészt fából készült épületek.


A gyakorlatilag egybefüggő bazárból álló faluban
elköltöttük az utolsó juanunkat is, így búcsúztunk el Kínától.